Ma ismet elmentem a kisegito iskolaba h tovabbi Down koros gyerekkekrol erdeklodjek, eletukrol, fejlodesukrol es minden masrol ami nekem szukseges az eset tanulmanyhoz de most nem errol szeretnek irni hanem az autista gyerekrol aki ott volt folyton a kozelunkben.
Nem tudom ki mennyit tud az autistakrol, jo forman en se sokmindent de most latva van 1 kis halvany fogalmam, errol szeretnek irni amit eszrevettem es amiket az ovono mondogatott rola.
Ez a fiucska tunderi, gyonyoru szemei vannak, 5 eves... bementunk 1 kisebb szobaba ami iroda vegulis de rogton az a terem melett van ahol a nehany gyerek kb8 voltak es ez az autista gyerek -akinek nagyon furcsa neve volt igy nem tudtam megjegyezeni- nagyon sulyos fazisban van, folyamatosan orditott. Mikor elhalgatott kis idore ra ujra orditott, mikor hangosabban mikor halkabban. Oszinten szolva engem zavart nagyon... amit eszrevett az ovono es akkor elkezdett meselni rola. Tul keson fedeztek fel nala ezt a betegseget es Aradon -sajnos- nincs kikepezve kizarolag autistakra senki ezert temesvarra viszik idonkent ezt a fiucskat de ez sem eleg sot nagyon kicsik az eselyek h helyrehozzanak barmit is, marmint h beszeljen, es aranylag normalis eletet eljen sajnos:(
Amit meg tudni kell ezekrol a fogyatekos gyerekekrol az az h nagyon hirtelen valtozik a kozerzetuk, egyik percben hirtelen felnevetnek, a kovetkezo pillanatban keservesen sir es mindezeket ok nelkul. Ezert nagyon nehez veluk, nem lehet tudni mikor mi miert van. Sem komunikalni nem lehet veluk azert mert szemkontaktust nem lehet letesiteni veluk soha es amugy se figyelnek fel ha szolitja oket barki. Epp ebedeltek a gyerekek amikor jottem el es ez a fiucska nem volt asztalhoz tessekelve mert nem tud egyut enni a tobbi gyerekkel, hisztizik es ronda kitoresei ha ugy tetszik rohamai vannak. Kerdeztem az ovonot h hallja a sikitasokat amiket kiad magabol, allitolag igen de ezt senki sem tudja ennek a gyereknek az eseteben. Nem lehet vele semmit csinalni, se beszelgetni, se kerdezni, se fenyiteni, se megszakitani az o elfoglaltsagat. Ha neki ugy tetszik akkor leveszi a cipot es anelkul jarkal es hasonlok jah es az erintesre se reagal... semmit... nagyon erdekes es megis elviselhetobbek szamomra ezek a gyerekek mint az emberek akik piszkalodnak, akik kiforgatjak szavaimat, akik lebecsulnek, akik elitelnek, akik leneznek vagy eppen kihasznalanak.
Ezt nem tudtam nem megsztani:)
2010. március 26., péntek
2010. március 18., csütörtök
Bizonyitek h lehetseges
Ez a cime annak a konyvnek ami nagy segitsegemre van az allamvizsgahoz. Ahogy olvasgatom ezt a konyvet sorra kovetkezett 1 bizonysagtevesnek is megfelelo tortenet, igaz tortenet amibol ugy gondolom mindenki tanulhat. Romanul olvastam a tortenetet de leforditottam ugyhogy magyarul fogom ide megirni es elnezest kerek a fogalmazasi hibakert, vannak kifejezesek amik romanul jobban jonnek ki es magyarul nincs megfeleloljuk:(
Csak meg annnyit szeretnek megirni mielott nekikezdek a tortenetnek h arra jottem ar Isten ezeket a Down korosokat azert adta kozenk h peldakent jarhassanak elottunk. Ezek azok az emberek, gyerekek, akik halalukig gyerekek tudnak maradni, mert szeretik azokat is akik jok es azokat is akik rosz emberek, velunk egyutt sirnak es nevetnek... mi, de elsosorban en mikor vettem reszt ilyen tamogatasban utoljara? sajnos el kell mondanom hogy reg nagyon reg... de valtoztatni akarok ezen... a tobbi vilagosan kitunik a tortenetbol...
Egy eletre szolo lecke
Mihaela Dragan, osztalytarsa egy Down koros lanynak aki rendes, normalis iskolaba jarta ki az iskolat.
Egy olyan vilagban elunk ahol korul vagyunk veve kulombozo arcokkal. Nemelyeket ismerjuk, nemelyeket pedig nem. Egytol egyig uzennek valamit. Egy mosoly erot ad, egy gesztus, 1 kony sirasra kesztet. Es mi megis eldegeljuk a mi kis eletunket elzarva masoktol. De nem ok, akik kozottunk elnek, akik varjak hogy kezedet kinyujtsd ertuk, akik varnak toled egy jelet, egy jelet hogy eszreveszed oket, hogy erzed oket, hogy elsz veluk egyutt. Ezek a gyerekek Down korosok, talan az egyeduliek kozulunk akik gyerekek maradnak halalukig mert ok nem gondolkodnak rosszul, ok nevetnek es sirnak velunk egyutt, felajanlva mindent ami a legjobb szivukbol. Mi nagyon sokszor atlepunk ezeken a dolgokon, erdektelenul helyzetuket tekintve. Nem ismerjuk tortenetuket es szuksegeiket, fajdalmaikat es bolodgsagukat amiket ok is megelnek, akarcsak mi.
Folyton tul elfoglaltak vagyunk a sajat bajainkkal es nem veszuk eszre, hogy vannak emberek korulottunk akik arra varnak, hogy szoba aljunk veluk, hogy nyujtsunk at nekik 1egy szal viragot. Tul vakok es suketek vagyunk, hogy lassuk arcaikat es halgassuk lagy hangjukat es megis, megis ok koztunk elnek, a mi kornyezeteinkben.
Egy igazi veszteseg, hogy ne beszelj nekik, hogy ne ismerd meg oket es ezt sajat tapasztalatbol mondom.
Tanulo vagyok a IX osztalyban, 17 eves vagyok es el tudom mondani azt, hogy ebben a korban nagy tapasztalattal rendelkezem melyel sokan nem rendelkezhetnek.
Negy gyonyoru evet eltem meg 1 olyan lany jelenleteben aki megvilagitotta az eletemet. Ezelott 7 evvel amikor en V osztalyos voltasm megismertem egy kulonleges lanyt akit kesobb negy evre osztalytarsamnak tudhattam.
Ioana-nak hivjak. Csodalatos gyerek volt de megis valami bearnyekolta gyermek eveit.Ez a szornyu es konyortelen genetikai mutaciorol van szo ami csonkitja egy gyermek eletet mar az elso evekben. Es megis Ioana nem engedte h ez uralkodjon rajta, sot megjobban megerositette mint barmelyikunket az osztalybol.
Ioana melett leve, megsimerhettem szuliet akik csodalatos emberek, keszenletbe kuzdeni minden erovel lanyukert, ezzel az igazsagtalansaggal szemben, eloterbe helyezve egy fiatal lenyt,aki szines egyeniseggel rendelkezik mint Ioana.
Mindazzal egybeveve, hogy o mas mint mi befogadtuk az osztalyba, a tanarokkal egyutt a legoszintebb melegseggel, kicsit megilyedve es nehezsegekkel kuzdve az elejen a viselkedesunket illetoen ez a csodalatos gyermek irant. Nehez volt, feltunk minden barmilyen nemu viselkedes utan mi lesz a kovetekezmeny.
Az elejen eszrevettuk a kulombsegeket, de fokozatosan beepult eleteinkbe es volt helye, hogy orokre ott is maradjon. Elkezdtuk ertekelni vegeredmenyben azert aki o; egy gyermek mint mi akik segitsegunket es melegsegunket kerte tolunk. Erezte hianyunkat , es vagyott utanunk a pillanatokban mikor nem voltunk kozeleben. Kialakultak baratsagok, melyek a mai naig elnek, es orizzuk oket.
Oszetartott minket mint csapat es megtanitott ertekelni egymast egymas kozott, ugy ahogy o is ertekelt mindanyiunkat kulon kulon. Roszakat, jokat, o mindanyiunkat szeretett. Megtanitott az o elfogadasaval szeretni es utbaigazitani azt ami korulottunk van. Melegseget formalt bennunk, megtanitott az embersegre es mi mindezekert megjutalmaztuk mindenki amivel jonak latta. O azt kereste bennunk ami jo volt es ragaszkodot hozzank igy valtoztatva at eletunk reszeve es nem hianyozhatott onnan mar soha. Reszunkke valt.
Mindent oszevetve voltak akik nem tudtak atlepni fogyatekossagan, de akkor is magunkenak tudtuk ot.
Ott ahol a tarsadalmi korlatok akadalyoztak kozbelepett a lelek, olyankeppen hogy megtalaltuk a helyes utat a feny fele "egyutt" es VIII oztalyban mikor elvaltunk egyutt sirtunk utoljara.
Meg most is sirok neha, sirok mert tudom hogy benne igaz baratra talaltunk. Soha nem sertett meg, sot inkabb en voltam aki ezt megtettem.
Velem volt mindig, iskolaban, otthon. Tagja volt barati koromnek es megprobaltam megerteni ot. Benne ratalaltam a szurke hetkoznapokbol valo feludulesre, valamire amit csak valami szep es tiszta tud megidezni, letrehozni, felajanlani. O ertekelte minden gesztusomat es masoket is, a legjelentektelenebbent is, neki minden nagyon fontos volt.
Szerettem es ugy gondolom szeretni fogom egesz eletemben es valahogy mindig erezni fogom hianyat, hianyat egy nagylelku lenynek aki elfogadott akarkit, akarhogy. Soha senki nem foglya megerteni ezt a kotodest kozottunk amig meg nem ismer egy ilyen csodalatos lenyt mint o volt.
Mindent oszevetve, a teny h utjaink elvaltak, mindig magam melett fogom erezni ot mint 1 testvert, mint egy legertekesebb baratot.
Most is hallom folyton hangjat es neveteset, hiszem h orokre eszembe vestem, orokre, ugy mint valamiot ami csak az enyem.
Ok is emberek, talan "emberibbek" es onallobbak mint mi, halgassatok meg kerlek tortenetuket, ahogy az enyem is egy tortenet Ioanaval; az o eletuk tortenete egy igazi eletre szolo tortenet. Legalabb ennnyit meg lehet tenni ertuk...
Csak meg annnyit szeretnek megirni mielott nekikezdek a tortenetnek h arra jottem ar Isten ezeket a Down korosokat azert adta kozenk h peldakent jarhassanak elottunk. Ezek azok az emberek, gyerekek, akik halalukig gyerekek tudnak maradni, mert szeretik azokat is akik jok es azokat is akik rosz emberek, velunk egyutt sirnak es nevetnek... mi, de elsosorban en mikor vettem reszt ilyen tamogatasban utoljara? sajnos el kell mondanom hogy reg nagyon reg... de valtoztatni akarok ezen... a tobbi vilagosan kitunik a tortenetbol...
Egy eletre szolo lecke
Mihaela Dragan, osztalytarsa egy Down koros lanynak aki rendes, normalis iskolaba jarta ki az iskolat.
Egy olyan vilagban elunk ahol korul vagyunk veve kulombozo arcokkal. Nemelyeket ismerjuk, nemelyeket pedig nem. Egytol egyig uzennek valamit. Egy mosoly erot ad, egy gesztus, 1 kony sirasra kesztet. Es mi megis eldegeljuk a mi kis eletunket elzarva masoktol. De nem ok, akik kozottunk elnek, akik varjak hogy kezedet kinyujtsd ertuk, akik varnak toled egy jelet, egy jelet hogy eszreveszed oket, hogy erzed oket, hogy elsz veluk egyutt. Ezek a gyerekek Down korosok, talan az egyeduliek kozulunk akik gyerekek maradnak halalukig mert ok nem gondolkodnak rosszul, ok nevetnek es sirnak velunk egyutt, felajanlva mindent ami a legjobb szivukbol. Mi nagyon sokszor atlepunk ezeken a dolgokon, erdektelenul helyzetuket tekintve. Nem ismerjuk tortenetuket es szuksegeiket, fajdalmaikat es bolodgsagukat amiket ok is megelnek, akarcsak mi.
Folyton tul elfoglaltak vagyunk a sajat bajainkkal es nem veszuk eszre, hogy vannak emberek korulottunk akik arra varnak, hogy szoba aljunk veluk, hogy nyujtsunk at nekik 1egy szal viragot. Tul vakok es suketek vagyunk, hogy lassuk arcaikat es halgassuk lagy hangjukat es megis, megis ok koztunk elnek, a mi kornyezeteinkben.
Egy igazi veszteseg, hogy ne beszelj nekik, hogy ne ismerd meg oket es ezt sajat tapasztalatbol mondom.
Tanulo vagyok a IX osztalyban, 17 eves vagyok es el tudom mondani azt, hogy ebben a korban nagy tapasztalattal rendelkezem melyel sokan nem rendelkezhetnek.
Negy gyonyoru evet eltem meg 1 olyan lany jelenleteben aki megvilagitotta az eletemet. Ezelott 7 evvel amikor en V osztalyos voltasm megismertem egy kulonleges lanyt akit kesobb negy evre osztalytarsamnak tudhattam.
Ioana-nak hivjak. Csodalatos gyerek volt de megis valami bearnyekolta gyermek eveit.Ez a szornyu es konyortelen genetikai mutaciorol van szo ami csonkitja egy gyermek eletet mar az elso evekben. Es megis Ioana nem engedte h ez uralkodjon rajta, sot megjobban megerositette mint barmelyikunket az osztalybol.
Ioana melett leve, megsimerhettem szuliet akik csodalatos emberek, keszenletbe kuzdeni minden erovel lanyukert, ezzel az igazsagtalansaggal szemben, eloterbe helyezve egy fiatal lenyt,aki szines egyeniseggel rendelkezik mint Ioana.
Mindazzal egybeveve, hogy o mas mint mi befogadtuk az osztalyba, a tanarokkal egyutt a legoszintebb melegseggel, kicsit megilyedve es nehezsegekkel kuzdve az elejen a viselkedesunket illetoen ez a csodalatos gyermek irant. Nehez volt, feltunk minden barmilyen nemu viselkedes utan mi lesz a kovetekezmeny.
Az elejen eszrevettuk a kulombsegeket, de fokozatosan beepult eleteinkbe es volt helye, hogy orokre ott is maradjon. Elkezdtuk ertekelni vegeredmenyben azert aki o; egy gyermek mint mi akik segitsegunket es melegsegunket kerte tolunk. Erezte hianyunkat , es vagyott utanunk a pillanatokban mikor nem voltunk kozeleben. Kialakultak baratsagok, melyek a mai naig elnek, es orizzuk oket.
Oszetartott minket mint csapat es megtanitott ertekelni egymast egymas kozott, ugy ahogy o is ertekelt mindanyiunkat kulon kulon. Roszakat, jokat, o mindanyiunkat szeretett. Megtanitott az o elfogadasaval szeretni es utbaigazitani azt ami korulottunk van. Melegseget formalt bennunk, megtanitott az embersegre es mi mindezekert megjutalmaztuk mindenki amivel jonak latta. O azt kereste bennunk ami jo volt es ragaszkodot hozzank igy valtoztatva at eletunk reszeve es nem hianyozhatott onnan mar soha. Reszunkke valt.
Mindent oszevetve voltak akik nem tudtak atlepni fogyatekossagan, de akkor is magunkenak tudtuk ot.
Ott ahol a tarsadalmi korlatok akadalyoztak kozbelepett a lelek, olyankeppen hogy megtalaltuk a helyes utat a feny fele "egyutt" es VIII oztalyban mikor elvaltunk egyutt sirtunk utoljara.
Meg most is sirok neha, sirok mert tudom hogy benne igaz baratra talaltunk. Soha nem sertett meg, sot inkabb en voltam aki ezt megtettem.
Velem volt mindig, iskolaban, otthon. Tagja volt barati koromnek es megprobaltam megerteni ot. Benne ratalaltam a szurke hetkoznapokbol valo feludulesre, valamire amit csak valami szep es tiszta tud megidezni, letrehozni, felajanlani. O ertekelte minden gesztusomat es masoket is, a legjelentektelenebbent is, neki minden nagyon fontos volt.
Szerettem es ugy gondolom szeretni fogom egesz eletemben es valahogy mindig erezni fogom hianyat, hianyat egy nagylelku lenynek aki elfogadott akarkit, akarhogy. Soha senki nem foglya megerteni ezt a kotodest kozottunk amig meg nem ismer egy ilyen csodalatos lenyt mint o volt.
Mindent oszevetve, a teny h utjaink elvaltak, mindig magam melett fogom erezni ot mint 1 testvert, mint egy legertekesebb baratot.
Most is hallom folyton hangjat es neveteset, hiszem h orokre eszembe vestem, orokre, ugy mint valamiot ami csak az enyem.
Ok is emberek, talan "emberibbek" es onallobbak mint mi, halgassatok meg kerlek tortenetuket, ahogy az enyem is egy tortenet Ioanaval; az o eletuk tortenete egy igazi eletre szolo tortenet. Legalabb ennnyit meg lehet tenni ertuk...
Praktika, leckeleadas, utoljara egyetemen belul...
Egyre gyorsabban porog az ido... 3 eve meg ilyedten halgattam mikor azt mondtak h harmad evben le kell adjunk lecket osztalyban mint a tanitonok... megijedtem de azutan azzal nyugtattam magam h az meg messze van.... es tessek... mar ezeken is tulvagyok.
Az osztaly ahova be voltunk osztva mind2 felevben 10-10 orat kellet megfigyeljuk az orak folyamatat, majd 10ora utan 2 ora lecke leadas.
Az elso felevben nem jartam tul nagy sikerrel, a 9 diakbol csak 2 volt oran, ez engem is elbatortalanitott de ellenben most -ma- 9-bol 8-an jelen voltak aminek naaaaaagyon orultem:) persze evidens h sokkal roszabbak voltak igy 8-an de vegulis 1 mindenkiert dolog volt mert 1 elkezdett folyton poenokat bevagni es csak akkor huzta meg magat mikor arckifejezesem ezt igy arulta el h "most mar ebbol eleg lesz!". Ez volt az amit eddig ugy godnoltam nekem sose nem lesz szivem igy viselkedni foleg olyan gyerekek elott akiknek eleg baj a fogyatekossaguk nem kell meg en is lehorgaszam oket de neha ez is kell:)
Mivel mindenki nagyon varja a tavaszt oszekerestem minden letezo nagykonyvet amiben szines kepek vannak es tavaszrol allatokrol es tajakrol beszletunk, napsutesrol es az elmuloban levo telrol. Vittem nekik nagyon szep szines kepeket amiket kitettem az osztalyukban aminek nagyon orultek;) annyira jo erzes mikor oromet okozhatok:)
Vittem nekik regi naptarakat is amin viragok voltak h vagjak ki es ragaszgassak lapra es mindneki megcsinalta;) jo erzes votl h a multkori elbaltazott dolgokat most helyrehoztam es sikerelmenyel lephettem tovabb:D
Ugy dontottem hogy....
ide erre az Era blogra irogatni fogok arrol h milyen erzesek vanank bennem a jovendobeli szakmmaat iletoen.Mennyire erzem magam felkeszultnek, es tapasztalataimat amiket eddig megeltem. Szivem vagyairol is fogok ide irni, hol es hogyan szeretnek dolgozni, mi fele nyom Isten es ehez hasonlok:) remelem azret ezt is fogja olvasgatni valaki...remelem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
